0.rész

"A hiánytól a szív csak még jobban reménykedik."

3 év telt el édesapám halála óta.Pontosan ma.A mai napig se tudom kiverni a fejemből azt a napot.Én találtam meg a holttestét.Emlékszem a padlóra már rászáradt a vér,ő meg csak lógott a kötélen.
A visszaemlékezésemből édesanyám hangja zökkentett ki.
-Édesem,Paul és a fiúk a mai napon érkeznek-simította meg a hátamat.
Egy sóhaj hagyta el a számat.Paul bácsi a One Direction menedzsere.Hihetetlenek azok a fiúk.20 évesen is nagy rajongójuk vagyok anyával együtt.Sajnos még nem találkoztam velük,de ma végre igen.Nagyon izgulok,mert nálunk töltik a nyár nagy részét.
Mindent előkészítettünk az érkezésükre.
-Dalma gyere!-kiabált anya.
-Megyek már-válaszoltam.
A sminkemmel szórakoztam már egy ideje.Egyszerűen nem tetszett sehogy se.
A telefonom eszeveszetűl csörgött az ágyamon.Épp a tusvonalat húztam meg.
Sikeresen elszúrtam megint.Hisztisen sétáltam az ágyhoz és a kijelzőn Paul bácsi képe villogott.
-Dalmikám!-köszönt.
-Szia Paul bácsi.Jól telik az út?-kérdeztem.
-1.osztályú repülőgép,hát még szép,hogy szuper az út-nevetett.
-Jól van akkor-nevettem én is.
-1 óra és landolunk.Már nagyon várják a fiúk,hogy megismerjenek-mondta a bácsikám.
-Én is-válaszoltam.
Elárulom,hogy Niall nagy kedvencem,de a többiek is szimpatikusak.1 óra és végre megismerhetem őket.El se hiszem,hogy eddig Paul nem mutatott be nekik.
-Most lekel tennem.Puszillak!Szia-köszönt el a bácsikám.
-Szia Paul bácsi-tettem le sóhajtva.
Nekünk mindig is jó volt a kapcsolatunk,mindig mellettem volt és támogatott.Kivéve az énekesi pályámat.Na jó,tény,hogy nincs jó hangom,de akkor is.
Ezerrel pörgött az agyam,hogy mit mondjak,ha megérkeznek.Megöleljem őket?Vagy ne?Atya ég,nem gondoltam erre,hogy mi lesz,ha ideérnek.