"A hiánytól a szív csak még jobban reménykedik."
3 év telt el édesapám halála óta.Pontosan ma.A mai napig se tudom kiverni a fejemből azt a napot.Én találtam meg a holttestét.Emlékszem a padlóra már rászáradt a vér,ő meg csak lógott a kötélen.
A visszaemlékezésemből édesanyám hangja zökkentett ki.
-Édesem,Paul és a fiúk a mai napon érkeznek-simította meg a hátamat.
Egy sóhaj hagyta el a számat.Paul bácsi a One Direction menedzsere.Hihetetlenek azok a fiúk.20 évesen is nagy rajongójuk vagyok anyával együtt.Sajnos még nem találkoztam velük,de ma végre igen.Nagyon izgulok,mert nálunk töltik a nyár nagy részét.
Mindent előkészítettünk az érkezésükre.
-Dalma gyere!-kiabált anya.
-Megyek már-válaszoltam.
A sminkemmel szórakoztam már egy ideje.Egyszerűen nem tetszett sehogy se.
A telefonom eszeveszetűl csörgött az ágyamon.Épp a tusvonalat húztam meg.
Sikeresen elszúrtam megint.Hisztisen sétáltam az ágyhoz és a kijelzőn Paul bácsi képe villogott.
-Dalmikám!-köszönt.
-Szia Paul bácsi.Jól telik az út?-kérdeztem.
-1.osztályú repülőgép,hát még szép,hogy szuper az út-nevetett.
-Jól van akkor-nevettem én is.
-1 óra és landolunk.Már nagyon várják a fiúk,hogy megismerjenek-mondta a bácsikám.
-Én is-válaszoltam.
Elárulom,hogy Niall nagy kedvencem,de a többiek is szimpatikusak.1 óra és végre megismerhetem őket.El se hiszem,hogy eddig Paul nem mutatott be nekik.
-Most lekel tennem.Puszillak!Szia-köszönt el a bácsikám.
-Szia Paul bácsi-tettem le sóhajtva.
Nekünk mindig is jó volt a kapcsolatunk,mindig mellettem volt és támogatott.Kivéve az énekesi pályámat.Na jó,tény,hogy nincs jó hangom,de akkor is.
Ezerrel pörgött az agyam,hogy mit mondjak,ha megérkeznek.Megöleljem őket?Vagy ne?Atya ég,nem gondoltam erre,hogy mi lesz,ha ideérnek.
A visszaemlékezésemből édesanyám hangja zökkentett ki.
-Édesem,Paul és a fiúk a mai napon érkeznek-simította meg a hátamat.
Egy sóhaj hagyta el a számat.Paul bácsi a One Direction menedzsere.Hihetetlenek azok a fiúk.20 évesen is nagy rajongójuk vagyok anyával együtt.Sajnos még nem találkoztam velük,de ma végre igen.Nagyon izgulok,mert nálunk töltik a nyár nagy részét.
Mindent előkészítettünk az érkezésükre.
-Dalma gyere!-kiabált anya.
-Megyek már-válaszoltam.
A sminkemmel szórakoztam már egy ideje.Egyszerűen nem tetszett sehogy se.
A telefonom eszeveszetűl csörgött az ágyamon.Épp a tusvonalat húztam meg.
Sikeresen elszúrtam megint.Hisztisen sétáltam az ágyhoz és a kijelzőn Paul bácsi képe villogott.
-Dalmikám!-köszönt.
-Szia Paul bácsi.Jól telik az út?-kérdeztem.
-1.osztályú repülőgép,hát még szép,hogy szuper az út-nevetett.
-Jól van akkor-nevettem én is.
-1 óra és landolunk.Már nagyon várják a fiúk,hogy megismerjenek-mondta a bácsikám.
-Én is-válaszoltam.
Elárulom,hogy Niall nagy kedvencem,de a többiek is szimpatikusak.1 óra és végre megismerhetem őket.El se hiszem,hogy eddig Paul nem mutatott be nekik.
-Most lekel tennem.Puszillak!Szia-köszönt el a bácsikám.
-Szia Paul bácsi-tettem le sóhajtva.
Nekünk mindig is jó volt a kapcsolatunk,mindig mellettem volt és támogatott.Kivéve az énekesi pályámat.Na jó,tény,hogy nincs jó hangom,de akkor is.
Ezerrel pörgött az agyam,hogy mit mondjak,ha megérkeznek.Megöleljem őket?Vagy ne?Atya ég,nem gondoltam erre,hogy mi lesz,ha ideérnek.
Nagyon tetszet :) várom a kövit.
VálaszTörlés