Első rész

''Olyan mintha minden eltűnne, nincs múlt, nincs jelen, csak a pillanat.,,

*Niall Horan szemszöge*

Örültem,hogy Paul elvisz minket a rokonaihoz.Mindig is el szerettem volna menni Magyarországra,és most végre eljutok.

Paul nagyon sokat mesélt az unokahúgáról és a testvéréről.Kiderült,hogy mind a ketten a rajongóink.

-Tisztelt Utasok!A leszállást megkezdjük,kérjük kapcsolják be a biztonsági öveket!-mondta a bemondó.

-Üdvözöllek titeket Magyarországon!-nevetett Paul.

Elsőre nem tűnt másnak mint London,vagy bármelyik másik hely ahol eddig jártam aztán rájöttem,hogy mégis más.Egy csapat lány rohant felénk.Itt is mennyi rajongó van és végre őket is láthatjuk és találkozhatnak velünk koncerten kívül.

,,Mióta várok erre a pillanatra!" ,,Végre teljesült az álmom" és hasonló mondatok hagyták el a szájukat.Fantasztikusak,épp annyira mint a többi rajongók.Lőttünk pár képet velük majd Paul szólt,hogy megérkeztek Dalmáék.

-Sajnálom lányok nekünk most mennünk kell!-mondta Harry,majd intett egyet és követtük Pault egy kocsi-ig

-Sziasztok-köszönt egy 35 éveiben járó nő a kocsiból.Gondolom ő Paul húga.
-Jó napot!-integetett Louis.
-Ugyan már tegezzettek csak srácok-nevetett,-a nevem Amanda Higgins.
-Szia Amanda-köszöntünk egyszerre.
Az autó másik ajtaja is kinyílt és egy velünk egykorú lány.
-Sziasztok-mosolygott.
-Na srácok,ő az én drága unokahúgom Dalma-ölelgette a lányt Paul.
-Szia Dalma.Louis vagyok,Louis William Tomlinson.
-Szia Louis-mosolygott rá Dalma.
Istenem milyen szép a mosolya.
-Szia Dalma vagyok-nyújtotta a kezét.
-Szi..szia Dalma-köszöntem én is.Egy nagyot mosolygott rám.
Láttam a szemébe,hogy mióta várt már erre a pillanatra.
-El se tudjátok mióta vártam erre a pillanatra-mosolygott.
-Hercegnő majd otthon érzékelgeskedünk-nevetett Paul.
Beszálltunk a kocsiba.Elől ült Amanda,mellette Paul mi pedig,fiatalok beültünk hátra.Én Dalma és Harry közé ültem.Nem beszéltünk csak a tájat csodáltuk.A szempilláim olomnehezek lettek és az álom elnyomott.
-Niall kellj fel megérkeztünk-szólalt meg egy kedves hang.Az ébresztést a hajam símogatásával fokozta.
A szememet kinyítottam és a szememmel megtaláltam Dalmát.
-Nem akartalak felkelteni,de már 15 perce itt ülök és kezdett unalmassá válni-nevetett.
-Ja semmi baj-nevettem én is.Kimásztunk a kocsiból majd a csomagtartóhoz léptem.
-Harryék már bevitték-mondta.
-Oh-nevettem.
Dalma elindult befelé én meg követtem.A házuk csodaszép.Mintha egy palótában lettem volna.
-Na felkelt az álomszuszék-jött oda hozzánk Louis.
Csak egy fintorral küldtem a választ felé.
-Gyertek kész a kaja!-jött a hang a konyhából.

0.rész

"A hiánytól a szív csak még jobban reménykedik."

3 év telt el édesapám halála óta.Pontosan ma.A mai napig se tudom kiverni a fejemből azt a napot.Én találtam meg a holttestét.Emlékszem a padlóra már rászáradt a vér,ő meg csak lógott a kötélen.
A visszaemlékezésemből édesanyám hangja zökkentett ki.
-Édesem,Paul és a fiúk a mai napon érkeznek-simította meg a hátamat.
Egy sóhaj hagyta el a számat.Paul bácsi a One Direction menedzsere.Hihetetlenek azok a fiúk.20 évesen is nagy rajongójuk vagyok anyával együtt.Sajnos még nem találkoztam velük,de ma végre igen.Nagyon izgulok,mert nálunk töltik a nyár nagy részét.
Mindent előkészítettünk az érkezésükre.
-Dalma gyere!-kiabált anya.
-Megyek már-válaszoltam.
A sminkemmel szórakoztam már egy ideje.Egyszerűen nem tetszett sehogy se.
A telefonom eszeveszetűl csörgött az ágyamon.Épp a tusvonalat húztam meg.
Sikeresen elszúrtam megint.Hisztisen sétáltam az ágyhoz és a kijelzőn Paul bácsi képe villogott.
-Dalmikám!-köszönt.
-Szia Paul bácsi.Jól telik az út?-kérdeztem.
-1.osztályú repülőgép,hát még szép,hogy szuper az út-nevetett.
-Jól van akkor-nevettem én is.
-1 óra és landolunk.Már nagyon várják a fiúk,hogy megismerjenek-mondta a bácsikám.
-Én is-válaszoltam.
Elárulom,hogy Niall nagy kedvencem,de a többiek is szimpatikusak.1 óra és végre megismerhetem őket.El se hiszem,hogy eddig Paul nem mutatott be nekik.
-Most lekel tennem.Puszillak!Szia-köszönt el a bácsikám.
-Szia Paul bácsi-tettem le sóhajtva.
Nekünk mindig is jó volt a kapcsolatunk,mindig mellettem volt és támogatott.Kivéve az énekesi pályámat.Na jó,tény,hogy nincs jó hangom,de akkor is.
Ezerrel pörgött az agyam,hogy mit mondjak,ha megérkeznek.Megöleljem őket?Vagy ne?Atya ég,nem gondoltam erre,hogy mi lesz,ha ideérnek.